Szerelem...
Szerelem, szerelem, szerelem.De vajon mit jelent szeretni.Csókot a másik arcára lehelni,Jóban-rosszban mellette lenni.Betegségben együttérezni,Szenvedésben vele szenvedni.Fogni két kezét, arcom arcához ér S testünk-lelkünk csak egymásra vár. Szerelem.Egy szó, mely kimondható,Kimondható annak, ki e sivár földön.Megtalálta azt, Ki a talajt csókolja, ha ő elhalad,S ha bajban van, mindig mellette van.Hűség és szerelem.De vajon összeférnek-e?Hűen, kutyusként egy életre letelepedtél.Amellett kit igazán szeretsz.Szeretni, Egy életen át el nem hagyni,Vigyázni rá, s fogni két kezét Bármikor, ha baj van, ha nincs.Szerelem:Egy szó, mit ha megtanulsz,El soha ne feledj,Vigyázz e kincsre,S tudd mekkora becs.Mert, ha eljön egyszer a féltékenység Gonosz fintora,Csak arra gondolsz majd.Mi ez?Nem cimbora.Lesúlyt rád és rá könyörtelen,Sírsz és azt mondod:Ó, Istenem!Jegyezd meg tehát egy életre:Mit megtanulsz, megszerzel,Azt el soha ne engedd!Vigyázz rá, ez legnemesebb kincsed.Mit ha elmenni engedsz,Jobban fog fájni,Mint akármelyik égő sebed.Csak szenvedsz, és arra gondolsz:Ó, jaj nekem! Ez a szerelem?